Sok szakmabeli tartja a thrash-metal atyjainak a Metallica, Anthrax, Slayer, Megadeth négyest, ami ellen én sem ellenkezem, bár hiányolom az Exodust a sorból, de ez egyéni szociális problémám...
Szóval, elérkezett a pillanat, hogy legalább a négyes felét egyszerre láthattam itthon. Bár megjegyzem, hogy a jegy áráért legalább a másik két banda is eljöhetett volna!
A kellő izgalmakra felkészülve nyugtattuk magunkat pár sörrel a koncert előtt, majd a tömegre felkészülve fél órával hamarabb megérkeztünk az Arénához. Nos, akkora tömeg nem is volt, legalább kényelmesen bejutottunk. Nagyjából fél-háromnegyed ház jöhetett össze, ami még meglepőbb volt, hogy szinte az összes ülő hely tele volt... Na, de kérem, egy ilyen fejrázós koncerten ülni, és nachost ropogtatni... Ejnye!
A Megadeth valamivel 8 után kis késéssel állt színpadra, nyitónótaként lenyomták a Trust-öt, elég korrektül, hozzáteszem. Dave Mustaine a dupla gitárjával riffelgetett pár számot, a szólói egész faszára sikeredtek, meg kell hagyni. Ami szemmel látható volt, hogy a régi-új basszer, Ellefson igazán élvezte a koncertet (vagy jó volt az a finom magyar bor...:)). Korrektül lenyomták a nagyobb slágereket, mint a Symphony Of Destruction vagy a Hangar 18. Kiváló frontemberként, Dave megpróbált kommunikálni a közönséggel, több-kevesebb sikerrel. Feltűnő volt, hogy a Megadeth zenéjére inkább a 40-es korosztály gerjed, de semmi baj ezzel. Összességében kemény, pontos bulit nyomtak le, ahogy egy előzenekarhoz illik, de sajnos többet nem... A hangosításról nem is beszélve, mert kicsit halk volt... de ezt már megszoktuk itthon...
A koncert utáni kötelező WC és büfé látogatás után kényelmesen sörözött volna az emberfia, mire 22 óra előtt belecsapott a húrok és a zúzda közé a Slayer. Hatásos volt a belépő a World Paintid Blood-dal, egyből beindult a pogótenger, meg egyéb simogatások. A Slayernél semmilyen hangosításbeli problémát nem fedeztem fel. Ugye, itt is a kisegítő gitáros Pat O'Brian (Cannibal Corpse) volt a bandával, de semmi különbséget nem lehetett észrevenni, korrekt volt. Vegyesfelvágottat kaptunk ami a számokat illeti, volt közte új és klasszikus is. A közönség feltűnő mód mindkettőt kajálta, tolták is az arcunkba rendesen a pusztítást Lombardo-ék! Kerry Kingről meg röviden csak annyit, gonoszabb volt, mint valaha! Számomra a Dead Skin Mask-kal jött el a koncert csúcspontja, iszonyatosan odavágott minket, főleg Araya halálsikolya a szám előtt. Nem maradhatott ki a sorból a Raining Blood, és az Angel Of Deat sem, megkaptuk! Remek koncertet élvezhetett végig a közönség, igazán megérte az időt, pénzt, sört.
Mindezek után, mint megfáradt vándorok, elkortyoltuk utolsó sörünket, zúgó füllel felszálltunk a BKV-ra, és elindultunk nyugovóra térni. Abban a reményben tettük ezt, hogy nyáron, Hegyalján hasonló élményekben lesz részünk a Slayert-ől (na meg a Guano Apes-től, Airbourne-től, Korpiklaani-tól...).
